"Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra.

Megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu és a többiek gúnyolódtak is. Tudtam, hogy igazad volt Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért és mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr frontálisan belémhajtott. Ahogy fekszem itt a járdán Anyu, hallom a rendőröket, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell! Itt fekszem, haldoklom! ANYU KÉRLEK SIESS! Hogy történhet ez velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér Anyu, legtöbb az én vérem. Hallom, az orvos azt mondja, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, tényleg NEM ittam. A többiek voltak, akik ittak. A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én. Egyetlen különbség: Ő volt az, aki részeg volt, én vagyok az, aki most meghal! MIÉRT isznak az emberek Anyu? Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belémjött, fel-alá szaladgál, én itt fekszem...és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a BÁTYÁMnak, hogy ne sírjon Anyu. És mondd meg APUnak, hogy legyen most bátor. Ha már a menyországban leszek Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt Anyu, nagyon félek. KÉRLEK NE SÍRJ MIATTAM Anyu. Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem:

NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI?"

(Részlet, egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával.)
 

1. Sose üljenek össze, mint család

2. Kerülje a családi hagyományokat, amik hetente, havonta, évente, napirenden lennének, nehogy a gyerek megélje a várakozás örömét

3. Sose hallgasson oda, amikor a gyerek beszél, beszéljen inkább róla, de sose vele

4. Ne hagyja, hogy a gyereke olyan tapasztalatokat szerezzen, mint hideg, fáradtság, kaland, betegség, rizikó, küzdelem, kísérletezés, hiba, nehézségek stb.

5. Győzze meg a gyerekét az illegális drogok veszélyeiről, miközben ön dohányzik és iszik

6. Unatkozó gyermekének kapcsolja be a tévét, számítógépet és ne felejtse el odavinni neki a vacsorát

7. Ne hagyja, hogy a gyermeke szellemi ingereket kapjon, hangsúlyozza inkább a vallási szokásokat, a külső fontosságát vagy a törvényt

8. Ha el kell döntenie, hogy az anyagi dolgokba, vagy egy családi programba ölje a pénzét, válassza okvetlenül az anyagit

9. Mesélje el másoknak a gyerek jelenlétében, hogy milyen nagyszerű dolgokat visz véghez az ön csemetéje, mindenképp neveljen a gyerekből győztest, császárt

10. Mutassa meg gyermekének, hogy kisebb törvényellenes kihágások rendben vannak, mivel úgy sem veszi senki észre

11. Ne javítsa ki gyermeke hibás magatartását megfelelő eszközökkel, hanem hangsúlyozza, hogy az ön gyermeke egy angyal

12. Ássa alá a partnere szerepét a családban, nehogy hatással legyen a gyerekre. Tartson össze okvetlenül a gyerekkel a párjával szemben

13. Válás esetén okvetlenül vonja bele a gyerekeket a rózsák háborújába és dolgozzon megfontoltan minden ellen, amit a felesége javasol, már dacból is

14. Vigye gyermekét rendszeresen minden kicsinységgel az orvoshoz

15. Vegyen le a gyermeke válláról minden terhet, nehogy érezze a felelősség tudatát

16. Oldja meg ön a gyermeke problémáját anélkül, hogy belevonná a gyereket

 

Tehetetlen vagyok, ugye?

2009.08.23. 09:30

Mintha önigazolásra várna sok szülő, amikor megkeres telefonon

vagy e-mailen! Ugye, nem tudunk mit tenni?

"Gyermekem füvezik de azt mondja, hogy ez nem baj, sőt jót tesz a gondolkodásának. Amúgy is mindenki füvezik! -Meg hát az olyan mint a cigi. Kicsit lazul az ember, ennyi az egész. Ettől nem lesz semmi bajom, nem ártok vele senkinek. Ez nem is drog, csak fű!"

Az Ön gyermeke mondott már hasonlókat? ...és Ön ezt még "beveszi"?

Ez csak DUMA, süket szöveg de most lássunk néhány tényt!

  • A szenvedélybetegek tipikus reakciói: -tagadás, -bagatelizálás, -önámítás.
  • A betegség része a kontrollvesztő magatartás!
  • A marihuána káros az egészségre!
  • A marihuána függőséget okoz!
  • Gyakran belépődrogként szolgál, tehát általa megnyílik a drogok világa.
  • Épp oly nehéz leszokni róla, mint minden más szerről.
  • Lappangó pszichiátriai betegséget, skizofréniát idézhet elő.

És most jöjjön egy szubjektív vélemény: "A drogok tekintetében nincs "kemény" halál és "könnyű" halál. A halál az halál, a kábítószer az kábítószer." (Pasteur Claudel, Nizza)

Munkámból adódóan, két évente legalább egyszer állok olyan tizen, -huszonévesek koporsójánál, akik hasonlóképpen gondolták! Akik szülei tehetetlennek érezték magukat a gyermekükkel szemben. Iszonyú látni azt a helyzetet, ahonnan már visszafordíthatatlanok a dolgok. Akkor már nincs mit tenni. Jön a lelkiismeretfurdalás, a depresszió és az önvád! Sok mindent meg lehet tenni. Rengeteg módszer létezik arra, hogy hogyan lehet egy fiatalt a jó irányba motiválni, hogyan lehet hatni rá. Mégis, mintha a szülő keresne önigazolást arra, hogy miért nem lehet semmit sem tenni gyermekével!

Csak azon gondolkozzon el egy pillanatra, hogy ha elveszítené a gyermekét a drogok miatt, akkor is így gondolkodna ahogy azt most teszi?

"...majd elmúlik magától", "...majd kinövi", "...a dolgok majd maguktól rendbejönnek" 

Önigazolás, önigazolás, önigazolás!!!

Azt javaslom, tegyen végre valamit, ha nem akarja egy koporsóban látni gyermekét!

Nem kell, hogy a dolgok megtörténjenek velünk, és nagy valószínűséggel nem oldódnak meg maguktól a nehéz helyzetek. Tehetünk, sőt kötelességünk tenni érte!!!

Sokkterápia vagy változás?

2009.07.25. 00:44

A minap láttam az egyik Német csatornán egy kamaszokkal foglalkozó műsort és benne egy igen hatékony és szórakoztató terápiás kezelést.

Egy 16 éves fiú és egy 17 éves lány volt a főszereplő, akik nehezen kezelhető, nagyvárosi kamaszok, alkohol, drog és magatartásbeli problémákkal!

Ezt a két kamaszt, elvitték az Oroszországi Szibériába, ahol egy falusi háznál kellett dolgozniuk ill. inkább csak életben maradniuk. Közben egy terapeuta és a stáb szervezte és követte a mindennapjaikat. A tanyán a helybéli gazdától megtanulták az állatok ellátását, a lékhorgászatot a hidegben és azt, hogy azt fogják enni aznap, amit kifognak maguknak. A negyedik naptól megtanultak illemhelyet pucolni és rájöttek arra is, hogy a mezőgazdasági gép is elakad a derékig érő sárban, ahol ők is nyakig sárosak lettek.

A terápia 24 napig tartott. Ez alatt az idő alatt, rádöbbentek, hogy nem minden a Mc'Donalds, hogy van élet a városon kívül is, hogy vannak jó tulajdonságaik és erőforrásaik, amiket tudnak mozgósítani. A "valóság showban" szereplő két kamasz átértékelte az eddigi életét és azt, hogy a szüleiket mennyire elszomorították. A 24 nap alatt, szinte minden nap, személyes beszélgetéseken keresztül formálták, ill. beszéltették őket. A természet közelsége, zordsága, a terapeuták személyes gondoskodása pozitív hatással volt rájuk. 

Tény, hogy a változás elindult a fiatalokban. Amikor hazatértek, talán soha nem örültek ennyire a szüleiknek, mint akkor.

Ez annyira megtetszett nekem, hogy arra gondoltam, összeállítok egy hasonló, rövidebb távú programot egy alföldi tanyán.

Hol kezdődhetett?

2009.06.24. 11:25

Egy anya naplójából...

Nem takarít. Három tantárgyból bukott. Ellopja a pénzemet. Állandóan verekszik. Kétes alakokkal haverkodik. Visszadumál. Rendszeresen rajtakapom, hogy hazudik. A suli mögött szívnak valamit. Csak a pornót böngészi a neten. Múltkor összehányta magát, annyit ivott egy buliban. Mi lett vele? Mit tegyek?

Hallom sorstársaimtól, akik hozzám hasonlóan, kamaszt nevelnek. Hogyan és miért alakult át az a bűbájos, okos, szorgalmas, segítőkész, megbízható kisgyerek zord kamasszá, aki deviáns tüneteket mutat? Ezen törtem a fejem.
A téma szakirodalma igen kiterjedt. Én mégsem ebből az irányból közelítek. Nincs jogom, és alapom, nem vagyok sem pszichológus, sem pedagógus. Tapasztalatom viszont gyakorlati. Szülő vagyok. Szerencsés, áldott sorsú szülő, aki várta a fia kamaszkorát. Vártam, hogy magasabb, izmosabb, férfiasabb, szőrösebb legyen. Végre jól mutatunk együtt a táncparketten! Vártam és nem féltem. Miért is féltem volna? Inkább félthetném, hisz’ az ő teste-lelke változik rohamos ütemben. Egy év alatt többet, mint előtte összességében akár négy év alatt. Neki kell az újabbnál újabb hirtelen felbukkanó testi tüneteivel, késztetéseivel megbirkózni. Már nem gyerek, még nem felnőtt. Túlélésre vagy megélésre törekszik? Itt jön a szülő, az anya és apa szerepe, modellje. Elégedett a testével, a teljesítményével? Akar és mer tetszeni a másik nemnek? Észreveszi a másik nemű kortársa? Vezető szerepe van abban a közösségben, ahová tartozik, vagy megtűrik? Visszaél a helyzetével, vagy megéli az önállóságát? Esetleg szenved az önállótlanságától? Ragyás a bőre, miért nem nő már a szőre? Le akar válni, vagy meg akar válni? Rajtunk múlik a válasz. A nevelés, a szabályok megalkotása, a testünk működésének ismerete, a kölcsönös tisztelet kialakítása nem a kamaszkorban, nem is a prepubertás idején indul, hanem sokkal korábban. A szülőszobán kibújik ez a kis vörös bőgőmasina, ez az új csoda, akihez természetesen használati útmutató sem jár. Megfigyelték már? Vásárol bármilyen elektromos kütyüt, legalább tizenöt nyelven, negyven oldalas, részletes, képes illusztrációban gazdag, használati útmutatót kap hozzá, gondosan dobozba csomagolva. Pedig csak egy tárgy. Az újszülötthöz viszont kapunk anyai ösztönt, otthonról hozott valamilyen gyermeknevelési mintát – mellyel vagy egyet értünk vagy nem – kitartást, civilizált körülményeket, és ideális esetben egy társat. Olyan társat, aki szereti önmagát, a párját és a gyermekét. Így lesz kerek egész a család, követendő a minta. Minta, mely modell értékű etalon, eredetivel egyező, hű másolat. Vagy mégsem?  A csecsemő, a kisgyerek, a kamasz, a fiatal felnőtt csak visszatükröződik bennünk, rólunk, mint mi annak idején. Tehát kivel van probléma? Elkövető vagy áldozat a kamasz?

A napokban készítettem egy felmérést ahol az volt a kérdés, hogy hogyan, milyen módszerekkel neveljük kamasz gyermekeinket? Érdekes válaszok érkeztek...

Az tény, hogy a kamaszokkal nagyon nehéz. De vajon, mi lehet a megoldás? A kamaszok nem hallgatnak senkire! Vagy mégis? A kamaszoknak keretek kellenek és szigor, vagy épp ellenkezőleg engedni kell őket, hogy maguktól jöjjenek rá a határaikra! Kié a felelősség? Úgy is azt csinál, amit akar...

Ön szerint melyik nevelési módszer a jó?

süti beállítások módosítása