Mintha önigazolásra várna sok szülő, amikor megkeres telefonon

vagy e-mailen! Ugye, nem tudunk mit tenni?

"Gyermekem füvezik de azt mondja, hogy ez nem baj, sőt jót tesz a gondolkodásának. Amúgy is mindenki füvezik! -Meg hát az olyan mint a cigi. Kicsit lazul az ember, ennyi az egész. Ettől nem lesz semmi bajom, nem ártok vele senkinek. Ez nem is drog, csak fű!"

Az Ön gyermeke mondott már hasonlókat? ...és Ön ezt még "beveszi"?

Ez csak DUMA, süket szöveg de most lássunk néhány tényt!

• A szenvedélybetegek tipikus reakciói: -tagadás, -bagatelizálás, -önámítás.
• A betegség része a kontrollvesztő magatartás!
• A marihuána káros az egészségre!
• A marihuána függőséget okoz!
• Gyakran belépődrogként szolgál, tehát általa megnyílik a drogok világa.
• Épp oly nehéz leszokni róla, mint minden más szerről.
• Lappangó pszichiátriai betegséget, skizofréniát idézhet elő.

És most jöjjön egy szubjektív vélemény: "A drogok tekintetében nincs "kemény" halál és "könnyű" halál. A halál az halál, a kábítószer az kábítószer." (Pasteur Claudel, Nizza)

Munkámból adódóan, két évente legalább egyszer állok olyan tizen, -huszonévesek koporsójánál, akik hasonlóképpen gondolták! Akik szülei tehetetlennek érezték magukat a gyermekükkel szemben. Iszonyú látni azt a helyzetet, ahonnan már visszafordíthatatlanok a dolgok. Akkor már nincs mit tenni. Jön a lelkiismeretfurdalás, a depresszió és az önvád! Sok mindent meg lehet tenni. Rengeteg módszer létezik arra, hogy hogyan lehet egy fiatalt a jó irányba motiválni, hogyan lehet hatni rá. Mégis, mintha a szülő keresne önigazolást arra, hogy miért nem lehet semmit sem tenni gyermekével!

Csak azon gondolkozzon el egy pillanatra, hogy ha elveszítené a gyermekét a drogok miatt, akkor is így gondolkodna ahogy azt most teszi?

"...majd elmúlik magától", "...majd kinövi", "...a dolgok majd maguktól rendbejönnek" 

Önigazolás, önigazolás, önigazolás!!!

Azt javaslom, tegyen végre valamit, ha nem akarja egy koporsóban látni gyermekét!

Nem kell, hogy a dolgok megtörténjenek velünk, és nagy valószínűséggel nem oldódnak meg maguktól a nehéz helyzetek. Tehetünk, sőt kötelességünk tenni érte!!!

A minap láttam az egyik Német csatornán egy kamaszokkal foglalkozó műsort és benne egy igen hatékony és szórakoztató terápiás kezelést.

Egy 16 éves fiú és egy 17 éves lány volt a főszereplő, akik nehezen kezelhető, nagyvárosi kamaszok, alkohol, drog és magatartásbeli problémákkal!

Ezt a két kamaszt, elvitték az Oroszországi Szibériába, ahol egy falusi háznál kellett dolgozniuk ill. inkább csak életben maradniuk. Közben egy terapeuta és a stáb szervezte és követte a mindennapjaikat. A tanyán a helybéli gazdától megtanulták az állatok ellátását, a lékhorgászatot a hidegben és azt, hogy azt fogják enni aznap, amit kifognak maguknak. A negyedik naptól megtanultak illemhelyet pucolni és rájöttek arra is, hogy a mezőgazdasági gép is elakad a derékig érő sárban, ahol ők is nyakig sárosak lettek.

A terápia 24 napig tartott. Ez alatt az idő alatt, rádöbbentek, hogy nem minden a Mc'Donalds, hogy van élet a városon kívül is, hogy vannak jó tulajdonságaik és erőforrásaik, amiket tudnak mozgósítani. A "valóság showban" szereplő két kamasz átértékelte az eddigi életét és azt, hogy a szüleiket mennyire elszomorították. A 24 nap alatt, szinte minden nap, személyes beszélgetéseken keresztül formálták, ill. beszéltették őket. A természet közelsége, zordsága, a terapeuták személyes gondoskodása pozitív hatással volt rájuk. 

Tény, hogy a változás elindult a fiatalokban. Amikor hazatértek, talán soha nem örültek ennyire a szüleiknek, mint akkor.

Ez annyira megtetszett nekem, hogy arra gondoltam, összeállítok egy hasonló, rövidebb távú programot egy alföldi tanyán.