A fegyverliberalizáció épp úgy kúszik a köztudatba, mint a könnyű vagy herbál drogok iránti igény. Manapság a legújabb divat az "Air soft" fegyverek teljes arzenálja megvásárolható az interneten is. 

A fegyver 18. életévtől birtokolható és vásárolható. (kiskorú pedig, felnőtt felügyeletében vásárolhat és birtokolhat ilyen tipúsú fegyvert.)

G36C

Ezek a fegyverek tökéletes másai az eredetinek, tehát anyagában, súlyában, színében teljesen megtévesztőek lehetnek. 

Az airsoft vagy softair szó egy (6 vagy 8 mm átmérőjű műanyag vagy biológiailag lebomló) gömblövedéket kilövő, "alacsony" energiájú légfegyverekkel játszott hobbi-sport gyüjtőneve.

 Részlet a Magyar Airsoft Szabályzat 2.0-s verziójából: "Az airsoft játékosok nem képviselnek semmilyen katonai vagy félkatonai szervezetet, politikai, vallási vagy etnikai csoportot. Az airsoft a paintballhoz hasonló biztonságos, erőszakmentes stratégai-taktikai játék, melyet törvénytisztelő állampolgárok százezrei űznek világszerte. Az airsoft nem kívánja a háborút, a fegyveres konfliktusokat dicsőíteni, nem a valóságot szimulálja - csupán egy játék. Az airsofteszközök olyan országokban is szabadon birtokolhatók, ahol a legszigorúbb szabályozás alá esik a fegyvertartás."

Az airsoft légfegyverek sűrített levegő vagy egyéb gáz (propán, szén-dioxid) segítségével lövik ki a 6 milliméteres műanyag gömblövedéket. Ezen eszközök, legtöbbször az éles pisztolyok, illetve mesterlövész puskák másolatai.

 A gázzal üzemelő pisztolyokat GBB vagy GNB-nek hívják, aszerint, hogy lövéskor a szán hátrasiklik vagy sem. Ezen fegyverek is szintén pisztolyok illetve, mesterlövész fegyverek másolatai, illetve 2008-ban megjelent a legújabb szériájuk, melyek a mai automata puskákról lettek mintázva. 

 A harmadik, legelterjedtebb kategória az AEG (vagy AEP). Az AEG típusok a mai öntöltő fegyverek kópiái és sorozatot lőnek, ezek alkotják az airsoft hobbi-sport fő vonulatát.

Mára már köztudott, hogy az agresszív számítógépes játékok nem feszültséglevezető hatásúak, hanem fokozzák az agressziót az éretlen, kialakulatlan személyiségű fiatalokban. A fegyverek, mint státuszszimbólum, az erő és hatalom megtestesítője nem töltheti be az önfeledt játék funkcióját. Az agresszió levezetése az aerob gyakorlatokban, labdajátékokban, csapatjátékokban valósulhat meg leginkább. A fegyvertartás körüli jogi kiskapuk (élethű fegyverek  engedélyezése) merőben hasonlít a drogtörvény kiskapuinak megkerüléséhez. Mielőtt elkezdenénk hibáztatni a gyártó céget vagy a társadalmat, nézzünk egy kicsit magunkba. Nem ritkán ugyanis ezen tizenévesek születésnapra vagy karácsony ünnepére kapják szüleiktől ajándékba a fegyvereket. Ezzel együtt kapják az értékrendet, az agresszióra való nevelést, az erő és hatalom demonstrációját és problémamegoldó készséget. Nos, úgy tűnik, hogy a mai gyerekszobák fontos részét képezik a sarokban felállított kalasnyikovok vagy autómata géppisztolyok, akár csak a vizipipa, füstölők, vagy herbál drogok. A 13 éves Ádám napjainkban Budapesten nem egy plüssmacival alszik el az esti mese után, hanem sokkal inkább egy AK-47-es autómata géppisztollyal...

A fegyvermánia ill. fegyvertartás -még ha "csak" élethű másolat is- természetesen egy újabb veszélyt jelent pubertás gyermekeink számára.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ajánlás

2010.06.06. 11:28

Kedves Olvasóim!

Az alábbi ajánlást azért vágom be, mert sokan előítélettel gondolnak a konzultációkra, miközben nagyon jó tapasztalatok vannak a szülők részéről.

"Kedves Zénó!
 
A konzultációk, amiken részt vettünk, azért voltak jók, mert amikor elmondtuk a problémáinkat, szembesültünk azzal, hogy talán még nem késő tenni azért, hogy a gyerekeinkhez közelebb kerüljünk. Hasznos volt, hogy minden alkalommal kaptunk útmutatót, hogy mire kellene fókuszálni elsősorban. Az is tetszett, hogy elmondta, hogy nem mindenki tud szigorú és következetes lenni - nehéz ezt megtanulni, ha más mintát lát valaki - és ezt a női és férfi szereptől függetlenül is fel lehet vállalni. Egyszerű és praktikus tanácsokat kaptunk: soha nem jutott volna eszünkbe, hogy az egyes területen az apa másokon az anya legyen a "főnök".
 
A konzultációk eredményeképpen tulajdonképpen mi szülők változtunk: magabiztosabbak lettünk, ezért van reményünk arra, hogy ne csússzon ki az irányítás a kezünkből. Ezt a fiunk is érzi, ezért kevesebbszer próbálkozik ellenállni, tombolni.
 
Persze még az elején vagyunk a kamaszkornak, hosszú lesz még az út, de jó tudni, hogy van hova fordulnunk akár azonnal, ha újabb problémák adódnak.
A hírleveleket pedig az Ön helyében  elküldeném valamelyik újságnak, (pl.: Nők Lapja) hogy minél többen olvassák, mert nagyon hasznosak.
 
Még egyszer köszönünk mindent, és jelentkezünk a jó és rossz hírekkel is."
 
Márta

Mobil Mentor

2010.04.20. 15:46

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A KamaszSzerviz új szolgáltatása a mobil mentor.

Ki a mentor?

...aki pártfogásával, tapasztalataival, tanácsaival segíteni képes olyan bajba jutott vagy nehéz élethelyzetben lévő fiatalokon, akik igénylik és elfogadják a segítséget.

A mentor életszemlélete, személyisége és hite pozitív változást hoz a fiataloknak!

 

 

"Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra.

Megkértél, hogy ne rúgjak be, így nem ittam semmit. Büszke voltam, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu és a többiek gúnyolódtak is. Tudtam, hogy igazad volt Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért és mindenki hazaindult. Ahogy az autóhoz léptem, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr frontálisan belémhajtott. Ahogy fekszem itt a járdán Anyu, hallom a rendőröket, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell! Itt fekszem, haldoklom! ANYU KÉRLEK SIESS! Hogy történhet ez velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér Anyu, legtöbb az én vérem. Hallom, az orvos azt mondja, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, tényleg NEM ittam. A többiek voltak, akik ittak. A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én. Egyetlen különbség: Ő volt az, aki részeg volt, én vagyok az, aki most meghal! MIÉRT isznak az emberek Anyu? Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belémjött, fel-alá szaladgál, én itt fekszem...és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a BÁTYÁMnak, hogy ne sírjon Anyu. És mondd meg APUnak, hogy legyen most bátor. Ha már a menyországban leszek Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt Anyu, nagyon félek. KÉRLEK NE SÍRJ MIATTAM Anyu. Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem:

NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI?"

(Részlet, egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával.)
 

1. Sose üljenek össze, mint család

2. Kerülje a családi hagyományokat, amik hetente, havonta, évente, napirenden lennének, nehogy a gyerek megélje a várakozás örömét

3. Sose hallgasson oda, amikor a gyerek beszél, beszéljen inkább róla, de sose vele

4. Ne hagyja, hogy a gyereke olyan tapasztalatokat szerezzen, mint hideg, fáradtság, kaland, betegség, rizikó, küzdelem, kísérletezés, hiba, nehézségek stb.

5. Győzze meg a gyerekét az illegális drogok veszélyeiről, miközben ön dohányzik és iszik

6. Unatkozó gyermekének kapcsolja be a tévét, számítógépet és ne felejtse el odavinni neki a vacsorát

7. Ne hagyja, hogy a gyermeke szellemi ingereket kapjon, hangsúlyozza inkább a vallási szokásokat, a külső fontosságát vagy a törvényt

8. Ha el kell döntenie, hogy az anyagi dolgokba, vagy egy családi programba ölje a pénzét, válassza okvetlenül az anyagit

9. Mesélje el másoknak a gyerek jelenlétében, hogy milyen nagyszerű dolgokat visz véghez az ön csemetéje, mindenképp neveljen a gyerekből győztest, császárt

10. Mutassa meg gyermekének, hogy kisebb törvényellenes kihágások rendben vannak, mivel úgy sem veszi senki észre

11. Ne javítsa ki gyermeke hibás magatartását megfelelő eszközökkel, hanem hangsúlyozza, hogy az ön gyermeke egy angyal

12. Ássa alá a partnere szerepét a családban, nehogy hatással legyen a gyerekre. Tartson össze okvetlenül a gyerekkel a párjával szemben

13. Válás esetén okvetlenül vonja bele a gyerekeket a rózsák háborújába és dolgozzon megfontoltan minden ellen, amit a felesége javasol, már dacból is

14. Vigye gyermekét rendszeresen minden kicsinységgel az orvoshoz

15. Vegyen le a gyermeke válláról minden terhet, nehogy érezze a felelősség tudatát

16. Oldja meg ön a gyermeke problémáját anélkül, hogy belevonná a gyereket

 

Tehetetlen vagyok, ugye?

2009.08.23. 09:30

Mintha önigazolásra várna sok szülő, amikor megkeres telefonon

vagy e-mailen! Ugye, nem tudunk mit tenni?

"Gyermekem füvezik de azt mondja, hogy ez nem baj, sőt jót tesz a gondolkodásának. Amúgy is mindenki füvezik! -Meg hát az olyan mint a cigi. Kicsit lazul az ember, ennyi az egész. Ettől nem lesz semmi bajom, nem ártok vele senkinek. Ez nem is drog, csak fű!"

Az Ön gyermeke mondott már hasonlókat? ...és Ön ezt még "beveszi"?

Ez csak DUMA, süket szöveg de most lássunk néhány tényt!

  • A szenvedélybetegek tipikus reakciói: -tagadás, -bagatelizálás, -önámítás.
  • A betegség része a kontrollvesztő magatartás!
  • A marihuána káros az egészségre!
  • A marihuána függőséget okoz!
  • Gyakran belépődrogként szolgál, tehát általa megnyílik a drogok világa.
  • Épp oly nehéz leszokni róla, mint minden más szerről.
  • Lappangó pszichiátriai betegséget, skizofréniát idézhet elő.

És most jöjjön egy szubjektív vélemény: "A drogok tekintetében nincs "kemény" halál és "könnyű" halál. A halál az halál, a kábítószer az kábítószer." (Pasteur Claudel, Nizza)

Munkámból adódóan, két évente legalább egyszer állok olyan tizen, -huszonévesek koporsójánál, akik hasonlóképpen gondolták! Akik szülei tehetetlennek érezték magukat a gyermekükkel szemben. Iszonyú látni azt a helyzetet, ahonnan már visszafordíthatatlanok a dolgok. Akkor már nincs mit tenni. Jön a lelkiismeretfurdalás, a depresszió és az önvád! Sok mindent meg lehet tenni. Rengeteg módszer létezik arra, hogy hogyan lehet egy fiatalt a jó irányba motiválni, hogyan lehet hatni rá. Mégis, mintha a szülő keresne önigazolást arra, hogy miért nem lehet semmit sem tenni gyermekével!

Csak azon gondolkozzon el egy pillanatra, hogy ha elveszítené a gyermekét a drogok miatt, akkor is így gondolkodna ahogy azt most teszi?

"...majd elmúlik magától", "...majd kinövi", "...a dolgok majd maguktól rendbejönnek" 

Önigazolás, önigazolás, önigazolás!!!

Azt javaslom, tegyen végre valamit, ha nem akarja egy koporsóban látni gyermekét!

Nem kell, hogy a dolgok megtörténjenek velünk, és nagy valószínűséggel nem oldódnak meg maguktól a nehéz helyzetek. Tehetünk, sőt kötelességünk tenni érte!!!

Hol kezdődhetett?

2009.06.24. 11:25

Egy anya naplójából...

Nem takarít. Három tantárgyból bukott. Ellopja a pénzemet. Állandóan verekszik. Kétes alakokkal haverkodik. Visszadumál. Rendszeresen rajtakapom, hogy hazudik. A suli mögött szívnak valamit. Csak a pornót böngészi a neten. Múltkor összehányta magát, annyit ivott egy buliban. Mi lett vele? Mit tegyek?

Hallom sorstársaimtól, akik hozzám hasonlóan, kamaszt nevelnek. Hogyan és miért alakult át az a bűbájos, okos, szorgalmas, segítőkész, megbízható kisgyerek zord kamasszá, aki deviáns tüneteket mutat? Ezen törtem a fejem.
A téma szakirodalma igen kiterjedt. Én mégsem ebből az irányból közelítek. Nincs jogom, és alapom, nem vagyok sem pszichológus, sem pedagógus. Tapasztalatom viszont gyakorlati. Szülő vagyok. Szerencsés, áldott sorsú szülő, aki várta a fia kamaszkorát. Vártam, hogy magasabb, izmosabb, férfiasabb, szőrösebb legyen. Végre jól mutatunk együtt a táncparketten! Vártam és nem féltem. Miért is féltem volna? Inkább félthetném, hisz’ az ő teste-lelke változik rohamos ütemben. Egy év alatt többet, mint előtte összességében akár négy év alatt. Neki kell az újabbnál újabb hirtelen felbukkanó testi tüneteivel, késztetéseivel megbirkózni. Már nem gyerek, még nem felnőtt. Túlélésre vagy megélésre törekszik? Itt jön a szülő, az anya és apa szerepe, modellje. Elégedett a testével, a teljesítményével? Akar és mer tetszeni a másik nemnek? Észreveszi a másik nemű kortársa? Vezető szerepe van abban a közösségben, ahová tartozik, vagy megtűrik? Visszaél a helyzetével, vagy megéli az önállóságát? Esetleg szenved az önállótlanságától? Ragyás a bőre, miért nem nő már a szőre? Le akar válni, vagy meg akar válni? Rajtunk múlik a válasz. A nevelés, a szabályok megalkotása, a testünk működésének ismerete, a kölcsönös tisztelet kialakítása nem a kamaszkorban, nem is a prepubertás idején indul, hanem sokkal korábban. A szülőszobán kibújik ez a kis vörös bőgőmasina, ez az új csoda, akihez természetesen használati útmutató sem jár. Megfigyelték már? Vásárol bármilyen elektromos kütyüt, legalább tizenöt nyelven, negyven oldalas, részletes, képes illusztrációban gazdag, használati útmutatót kap hozzá, gondosan dobozba csomagolva. Pedig csak egy tárgy. Az újszülötthöz viszont kapunk anyai ösztönt, otthonról hozott valamilyen gyermeknevelési mintát – mellyel vagy egyet értünk vagy nem – kitartást, civilizált körülményeket, és ideális esetben egy társat. Olyan társat, aki szereti önmagát, a párját és a gyermekét. Így lesz kerek egész a család, követendő a minta. Minta, mely modell értékű etalon, eredetivel egyező, hű másolat. Vagy mégsem?  A csecsemő, a kisgyerek, a kamasz, a fiatal felnőtt csak visszatükröződik bennünk, rólunk, mint mi annak idején. Tehát kivel van probléma? Elkövető vagy áldozat a kamasz?

A napokban készítettem egy felmérést ahol az volt a kérdés, hogy hogyan, milyen módszerekkel neveljük kamasz gyermekeinket? Érdekes válaszok érkeztek...

Az tény, hogy a kamaszokkal nagyon nehéz. De vajon, mi lehet a megoldás? A kamaszok nem hallgatnak senkire! Vagy mégis? A kamaszoknak keretek kellenek és szigor, vagy épp ellenkezőleg engedni kell őket, hogy maguktól jöjjenek rá a határaikra! Kié a felelősség? Úgy is azt csinál, amit akar...

Ön szerint melyik nevelési módszer a jó?

süti beállítások módosítása